Az éjszaka Hajdúbagosra csöndben lopakodik.
Némán,csendben matat a festői tájon.
A szomorú bánattól nekem sem jön a szememre álom.
A képzeletem messze,nagyon messze jár.

Szikrázóan ragyog az őszi napfény.
Menjünk,
gyere kedves jöjj velem.
A szép napfényes napsütésben,

Ó miért ölelgetsz engem szomorú bánat.

Világvége

Falum felett alkonyodik már az idő.

Hegyes dombos több nemzetiség lakta csendes kis falumba.
Kisvejkén amikor a holdsugár be ragyog életünkbe,

(Rézműves Elemér apjára Emlékezzünk)
Jó apám fenn a ragyogó csillagok között,

Hajdúbagoson céltalanul némán bolyongok a lassan sárgulni készülő nyárfák alatt.

Kedves ne engedj el még szoríts erősen magadhoz,

Gyönyörű csillagos az ég,