Amikor elmúlik a feltétel nélküli rajongás, és elfogadás.

Ma még örülj és nevess hallgasd az erdőben a madarak dalát.
Mert észrevétlenül elszöknek az évek,

Csillag fűvel díszített égi rónán csendesen bolyong már a hold.
A szívem is halkan dobban bent mélyen valahol.

Kedves ne engedj el még szoríts erősen magadhoz,
hadd tartson melletted a vágy.

Az égen szépen fényesen ragyog a nap,
a korom sötétségtől szinte semmit sem látok.

Még visszatekintek útóljára hegyekre.

Istenem,teremtőm bocsásd meg nem lettem én gyáva.
A sorsom elől nem futok el,
szarok erre a mocskos világra.

Hallgatom csendben a csörgedező patak zúgását.
Hallgatom a barackfák levelének halk suttogását.

A valós élet olyan mint a csillogó,csörgedező patak.
Van mikor nem csillog és nagyon lassan halad.

A gondolatom léptei,