Szikrázóan ragyog az őszi napfény. Menjünk, gyere kedves jöjj velem. A szép napfényes napsütésben, a nyárfásban és a legelőn a sétát nagyon szeretem.
Maradj csendbe. Hallgasd a lehulló nyárfa levelek sóhaját. Amit anyjától a szél messze elfúj, mégis szép dalt muzsikál.
Élvezd a napfény ragyogását. Ami nagyon fáradt még is büszkén melegít és simogat. Pedig tudja erejét nem sokára lebénítja a hó és a nagy fagy.
Menjünk gyere üljünk le a gémeskútnál, mélázunk el egy kicsit. Ott ahol valaha megcsókoltál, és szedtük a boldogság virágait.
Ne tétováz édes rózsám siess, mert elszalad az ifjúság. Éppen úgy mint ahogy el futott az idei forró nyár.
Az öregség megérkezik lopkodva halkan, észrevétlenül csendesen.
Látod a fejemen a barna haj ezüst lett már teljesen. Csendesen megőszültem úgy,hogy észre sem vettem. Meglátod a tied is megfog őszülni, úgy,hogy észre sem veszed.
