Madár dalos völgyben oda lent maradtam,
amíg te a magas csúcson jártál.

Rohanva száguldanak felettünk az évek,
úgy mint a nyár egyszer az életből mi is eltűnünk.

A réten sétálok lassan elmerengve.
Az enyhe szellő simogat az alkonyati csendbe

A hegytetőn álltam a nyár búcsú utolsó könnyeit nézve.
Láttam,hogyan ül az ősz,
a nyárnak a helyére.

Mennyi könnycsepp csordulhat végig szomorú arcodon.
Mert Úgy érzed,hogy magadra maradtál egy csendes hajnalon.

Jézusom szeretlek!
Gyógyíts meg engem Uram!

Uram, hiszem, hogy Te teremtettél, és hiszem, hogy ma is szeretsz engem.

Azt akarom, hogy tudd, hogy az esőfelhőkön túl kék az ég, és hogy a mosolyod elég ahhoz, hogy boldoggá tegyél valakit. Hogy az élet mindig megy tovább, és neked is ezt kell tenned.

A szívem nélküled a forró nyárban is dermedt,
teljesen megfagyott.

Jártál-e már roma telepen?
Ahol a romák ajtaja egy koszos lepedő.

Vártam egy hangra, egy képre, egy arcra,
de hiába, nem jött el.