(Rézműves Elemér apjára Emlékezzünk) Jó apám fenn a ragyogó csillagok között, vajon néha gondolsz-e rám? Mert én esténként Pocsajban sokszor sírva nézem az eget. Kereslek köztük mindig tégedet. Elgondolkodom a méla csendben,hogy milyen kár. Hogy elmentél, ilyen hamar meghaltál.
A család gyöngyszeme voltál. Még a sötétben is gyémántként nekünk ragyogtál. Sirat most mindenki:a fák a szelek. Suttogásukban ott hallani apám a neved.
