Nélküled nappal is sötét van - Debreceni Zoltán író
A réten sétálok lassan elmerengve. Az enyhe szellő simogat az alkonyati csendbe A nap rég eltűnt a kis nyárfás mögött. A csendes félhomályba, nótájával vigasztal engemet egy tücsök.
A hold mosolyogva járja útját a kis falum felett. A ragyogó csillagok hullajtanak rám egy könnycseppet, majd hazáig kísérnek.
Megállok a vadvirágos réten. Pontosan ott ahol megcsókoltál nem is olyan régen. Rád gondolok, közben a csillagokat nézem. Előveszem zsebkendőmet, s letörlöm arcomról a könnyem.
