Mennyi könnycsepp csordulhat végig szomorú arcodon. Mert Úgy érzed,hogy magadra maradtál egy csendes hajnalon. Súlyos lelki terheket cipelsz mind a két válladon. Egyedül érzed magad ezen a pimasz világon.
Képtelen a szád mosolyra görbülni, a két szép szemed elfelejtett már vidáman nevetni. Nehéz perceket gördít eléd mindig a kegyetlen élet, hidd el,ezek tesznek erőssé téged. Minden gondon,minden nehézségen, amelyen felülkerekedsz, egyszer az életben előnyödre lesz.
A jövődet nagyon zavarosan látod, Mint a téli ködben a beteg jó apádat. Majd meglátod, a sok idő minden bánatot, sebet begyógyít. Völgyek követnek hegyet. Sok napokból lesznek sok-sok hetek. Észrevétlenül a bánatod elmúlik, boldog lesz örökre a lelked.
