| Statisztika |
Online összesen: 1 Vendégek: 1 Felhasználók: 0 |
|
Megfakult Vászon
Megfakult vászon
Rajongásom tárgya megfakult,
Ócska szürke vászon, nem több.
Mitől szemem egykor megvakult,
Mára elvesztette fényét.
Színpompás, ragyogó, fennséges,
Elvarázsolt, megbabonázott,
Magához kötve az elmémet.
Lestem minden kívánságát.
Nem szólni vissza, mosolyogni,
Önbizalmat adni, és tűrni.
Minden problémát megoldani,
Minden hibát elvállalni.
De múlt az idő és múlt a fény,
És vele lazultak a láncok.
Még gyenge vagyok, de kitörnék,
Hisz te sem vagy különb, mint én.
De drága barát, szürke posztó,
Én nem hagylak el, nem doblak el.
És ajkam nem hagyja el rossz szó,
Ha rólad, vagy véled szólnék.
C.S.
|
| Kategória: Versek | Hozzáadta:: Cassidy (2014-07-11)
| Szerző: Cassidy Seaky E
|
| Megtekintések száma: 389
| Címkék (kulcsszavak):
| Helyezés: 0.0/0 |
|
|
|
