Várnék én rád!
Várnék
én rád perceket.
Addig
írnék neked verseteket.
Kedvesen
mámorosat,
Ábrándos
dallamosat.
Várnék
én rád órákat.
Papírra
vetném a szócskákat,
Mik
bennem megjelennek,
Mert
miattad megihletnek.
Várnék
én rád napokat.
S,
hogy a következő mit hozhat?
Szépet,
jót vagy kedveset?
Vagy
rossz indulatút és egyebet?
Várnék
én rád heteket.
S
vissza sírnám meglehet,
Az
elillant hajnalokat,
Mikor
az érzés belobbant.
Várnék
én rád több hónapot.
Kémlelném
én a napot.
S
kérdezném, hogy hol lehetsz?
Ugye
el te sem feledsz?
Várnék
én rád éveket.
Nem
feledném a nevedet.
Ha
akarnám sem lehetne,
Mert
a hiányod engem megölne.
2007-07-29
Forrás: http://andrewsinclair.ucoz.hu/publ/versek/varnek_en_rad/2-1-0-33 |