Meg jött az este már elhalkult a falu, nem nyüzsög a világ. A néma csend tölti meg a hosszú éjszakát.
Csak a beteg szívem dobbanása zavarja meg, az éjszakai csendet. Nagyon fáj neki,hogy nem lehet te véled.
Üres az ágy, két barna szememre nem jön az álom. Nem hallom a hangod hiába várom.
A szobámba üvölt a csend, nélküled meghalt az élet. Elszakít tőled a betegség, ilyen kegyetlen az élet.
Úgy szeretnék most vándor felhő lenni. A kósza szellővel hozzád elrepülni. A zöld két szemedbe nézni, és csókolni a szádat. Veled tölteni, a hosszú őszi éjszakákat.
