| Statisztika |
Online összesen: 4 Vendégek: 4 Felhasználók: 0 |
|
Úgy szeretnék együtt lenni veled -Debreceni Zoltán
Elmerengve sétálok az esti alkonyatba.
A napnak piros fénye csorog az égről,
az ezüstös hajamra.
A lassan cammogó felleget követve.
Ballagok a réten a bánatom temetve.
A régi, nehéz, bús emlékekkel csak lassan ballagok.
A régi, szép múltra visszagondolok.
Megállok elcsüggedten a vadvirágos réten.
Éppen ott, ahol megcsókoltál,
és megöleltél nem is olyan régen.
Szomorú bánatom a sűrű könnyeimbe fojtom.
Majd keserű bánatom cipelve,
lassan elindulok tovább a virágok között, a keskeny gyalogúton.
|
| Kategória: Versek | Hozzáadta:: Zoli (2014-06-19)
| Szerző: Debreceni Zoltán E
|
| Megtekintések száma: 360
| Helyezés: 0.0/0 |
|
|
|
