Úgy estefelé, mikor a nap pihenni tér. Keresem merre van az út. Ami szép ami fény nem a múlt. A sötét tova űz, elrohan az idő.
keresem remegőn a szerelem erejét. Helyette a bánat talál rám ami a sötétben felemészt.
Majd előttem áll némán csak a feje mozdul. Szemével ölel, Tekintete szerelmet koldul. Viselkedése szörnyű és konok. Csak követel,csak követel, átformálja az ő javára amit mondok.
