Tomboló érzés

Szívem rabigában küzd, kapaszkodik.

Lelkem kiált, menekül, de láncra verve

Csak egy emberért sóhajt, ragaszkodik,

Mert az ész kevés, ha a szívnek más a terve.

Azt hittem erős vagyok, de ekkor jöttél,

És egy pillantás, mint átkos igézés

Vesztettem el fejem, s elmém köddé

Válva, hevesen lüktetett ez az érzés.

Miért van az, hogy nekem ennyi elég?

Lángba borítja testem a feltámadó vágy,

De a kérdés a válaszra várva elég,

Miközben testem átöleli az üres ágy.

Mégis lételemem ez az érzés, mert tudom

Élek még, és ez az, mi engem éltet,

S ha nem vagy itt, de szemem behunyom

Téged látlak, s szívembe zárom e képet.

2012. február 28.