| Statisztika |
Online összesen: 1 Vendégek: 1 Felhasználók: 0 |
|
Télen a nap is didereg...
A sápadt nap erőtlenül,
lassan,
álmosan jár az égen.
Akár csak én.
A téli hidegtől teljesen megdermedt a lába.
Könnyes szemei
ragyognak rám,
a Hajdúbagosi hideg pusztaságba.
A bánatom temetgetem,
mert oda haza megemészt a bánat.
Sokszor még azt sem tudom,hogy hol vagyok,
és merre járok.
A múlt nyárról
beszél a nap nekem,
és a szerelemről,
szúnyogokról,
szép színes lepkékről.
Mondja nekem a szépeket,
be nem áll a szája.
Közben ásít,
nagyra nyílik a szája.
Azt mondja ne búsuljak gondoljak a szép jövőre,
és a meleg nyárra.
Érzékenyen meg simogat,
elbúcsúzik tőlem.
Átadja a helyét a holdnak,
közben letörli miattam a könnyét.
|
| Kategória: Versek | Hozzáadta:: Zoli (2013-03-22)
| Szerző: Debreceni Zoltán E
|
| Megtekintések száma: 366
| Helyezés: 0.0/0 |
|
|
|
