| Statisztika |
Online összesen: 1 Vendégek: 1 Felhasználók: 0 |
|
Tegnapi bánat
Tegnap megihletett bús bánatom,
és eljött hát az alkalom,
tollat ragadott jobb alkarom,
és verset formált tudatom
(esetleg az unalom,
nem tudom)
Jöttek hát a szavak,
fájdalomról szóltak
így született e vers,
egyszerű,és nyers:
(meg nem is valami jó,
hogy rúgna meg a ló)
Hosszú évekbe telt míg megleltem,
lányt kiről nem tudtam,de kerestem
akit ha méglátok kiszárad a szám,
fejreáll a világ,kiloccsan az óceán
aki jó,kedves,szép lélek,
jobb nem lesz tudom,
ameddig csak élek
Mert ha vele beszélek,
egyre-másra remélek
Általában persze félek,
máskor pedig rettegek
Hogy miért remélek?nem tudom
hisz elmondta nyilvánvalón,
esélyem mint festék
a berlini falon
De ő az kivel jól érzem magam,
aki ha bánt,még többre fáj a fogam
összetör engem,s bennem
szilánkosra törik
értelmetlen lelkem
nem ő lenne, fel is adtam volna
nem írnám ezt a szart se,bele én a Wordba.
|
| Kategória: Versek | Hozzáadta:: Ashiro (2014-01-18)
| Szerző: Ashiro
|
| Megtekintések száma: 375
| Helyezés: 0.0/0 |
|
|
|
