Nagyon szeretek a patak partján bolyongva céltalanul sétálni, a nap sütésbe magas hegyek felé nézi. A világ csodáit mind a lelkembe szívni.
Rég elszökött a szívemből a szomorú bánat. Amerre mi járunk csak boldog,derűs napok járnak. Mert megtaláltam hegyekben a társam. Igen téged, hűséges kedvesem kicsi párom. Te vagy nekem ebben az igazságtalan, gonosz világban minden boldogságom.
Te vagy nekem minden jó, minden szép és az egész élet. Nem is tudom mi lenne ha nem lennél te nékem.
Mikor felhőket látok a magas égen, hogy keletre vonulnak. Rá gondolok mindig Hajdúbagos kicsi kis falumra. Kedvesem olyan jó sétálni veled, a sík vadvirágos rónán. Ahol minden madár kettőnknek dalol, a hűs Rókás tónál.
