| Statisztika |
Online összesen: 9 Vendégek: 9 Felhasználók: 0 |
|
Szomorú, keserű bánat szált le...
Szomorú, keserü bánat szállt le egy költö szivére,
mint szél, a vad zivatart sodorja az égre.
Miért kellett a ráknak világra jönni,
fájdalmas halál a gyerekeket, szerelmeket,
szülőket az elmúlásba vinni?
Több sziveket szomorúvá, keserüvé tenni?
Valamikor a költő szemében az öröm úgy ragyogott,
mint az égen a napsugár.
Szerette a rétet, az övé volt,
az egész erdő és határ.
Boldogan öleli szeretmét a gyönyörű zöld szemű kislányt.
Szive közben belülről sír, keservesen zokog.
Még az eső is siratja, sajnálja és az arcukra csendesen csorog..
|
| Kategória: Versek | Hozzáadta:: Zoli (2012-09-22)
| Szerző: debreceni zoltán W
|
| Megtekintések száma: 605
| Helyezés: 0.0/0 |
|
|
|
