Szép nyári napnak vagyon késő délutánja, sütöget a nap s a határt zivatar áztatja, az eget halovány szürke felhőréteg takarja, a záport szitáló eső felszakadoztatja.
Csak állok némán a finom vízesésben, csillapodva csitul csendes csöpögésében, ekkor hátamat fordítám a napsütésnek, kíváncsi szemeim az égnek merednek.
Napnak fényességének színes sugárai, lehulló esőcseppeknek sok-sok milliárdjai, parányi gömböcskékben visszatükrözi, kápráznak szivárványnak hét színei.
Vörös s narancssárga, sárga és zöld, zöldes-kék s kék és ibolyaszínű köd, szivárvány színei százszor is ugyanaz , tónusát nem váltva ígyen szép az.
Csodálatos e színes-csíkos félkarika, hogy földre hajlik néki mindkét lába, ő éppoly nagyon messze van tőlünk, mint esőcseppek, melyekben gyönyörködünk.
