Debreceni Zoltán író: Szeretnék kis gyerek lenni...
Szeretnék újra gyerek lenni, hogy tudjál apám a nyakadba venni. Szeretnék együtt sétálni veled, mint valaha nagyon rég. Mikor együtt legeltettük a teheneket, Pocsajba a legelő közepén. Most szinte látom apám a mosolygó arcod, ahogy a botodra támaszkodva nézted a kutyád. Aki szó nélkül egy intésedre terelte a gulyát. Magasra emelted fel a szerető kezed, a kutya ugatva hajtotta a teheneket, mert ismerte a jelet. Délben ott a gémeskútnál, ahol mindig delelt a gulya. Nem hagytalak aludni, ezer, meg ezer kérdésem zúdult a nyakadba. Nem bosszankodtál az értelmetlen kérdéseim miatt. Mosolyogva válaszoltál, és megsimogattad a fejem. A fáradtságtól pedig majd le ragadt sokszor a szemed. Nem nyafognék már hagynálak délben pihenni. Már tudom mit jelent, egy gyermeket órákig a nyakamba cipelni.
