Kedvesemmel leültünk a kerti diófa tövében, gyönyörködtünk az augusztusi esteledésben, figyelmünk egy buja bokorra szegeződött, miként az aprócska fényeiben megfürdött.
Szentjánosbogarak fel s alá rajzottak, a fűben száz meg száz fényparazsat rajzoltak, ahogy a hímek nőstényeikkel párosodtak, fényárjaik egyre csak erősebben világítottak.
Zöldes-élénksárgában égett a kertnek vége és el-megsápadt olykor egy kis időre, majd újból kigyúltanak a csalitos lámpái s izzottak, mint drágámnak szerelmes szemei.
