| Statisztika |
Online összesen: 1 Vendégek: 1 Felhasználók: 0 |
|
Debreceni Zoltán: Szent magyar hazám...
A képzeletem kicsi korában farkast és medvét evett.
Mert nem bírok vele,
mindig tekereg.
Esténként bejárja a völgyeket,
a magas hegyeket.
Nem tudok tőle aludni mert mindig tekereg.
A hegyekben a patak száguldó habjával,
énekli halkan a dalát.
De bárhol van mindig rád gondol szép magyar hazám.
Alig halad nem bírja már a lába.
Csak a patak egyedül rohan le a hegyről a völgybe lankára.
A szép rónán megjön a képzeletem kedve.
Itt érzi jól magát nem a távoli hegyekbe.
Nagy léptekkel halad sietve előre,
a magas hegyekre rá sem hederítve.
A magyar zöld réten,
erdőben érzi nagyon jól magát...
Elfelejti a magyar rónán,
minden fájdalmát,gondját és baját.
|
| Kategória: Versek | Hozzáadta:: Zoli (2013-04-20)
| Szerző: Debreceni Zoltán E
|
| Megtekintések száma: 403
| Helyezés: 0.0/0 |
|
|
|
