A szegénységben rákos betegen, csak ülök a pusztába némán, és bánatosan a távolba nézek. Kezdem érezni milyen keserű a sorsom, és azt is, hogy nem sokáig élek. Nem látszik rajtam, de belülről már vérzek. A szívem még dobog nyomja a vért és lüktet, de végtagjaim akár az ólmok. Úgy érzem, hogy nem bírom sokáig már. Teljesen össze omlok...
