| Statisztika |
Online összesen: 5 Vendégek: 5 Felhasználók: 0 |
|
Szegénységben rákosan...
A szegénységben rákos betegen,
csak ülök a pusztába némán,
és bánatosan a távolba nézek.
Kezdem érezni milyen keserű a sorsom,
és azt is,
hogy nem sokáig élek.
Nem látszik rajtam,
de belülről már vérzek.
A szívem még dobog nyomja a vért és lüktet,
de végtagjaim akár az ólmok.
Úgy érzem,
hogy nem bírom már sokáig már.
Teljesen össze omlok...
|
| Kategória: Versek | Hozzáadta:: Zoli (2012-10-14)
| Szerző: Debreceni Zoltán E
|
| Megtekintések száma: 449
| Helyezés: 0.0/0 |
|
|
|
