Kedvesemmel sétáltunk a szép zöld vadvirágos tájon. Csodálkozva hallgatom ,hogy a virágokkal suttogva beszél a szél. Hogy mit mondhat nekik, sajnos nem értem. De biztos valami jót, valami nagyon szépet. Mert a virágok fejüket helyeselve bólingatva rázzák. A domboldalon sárgán viruló kalászok közt piros pipacsok égnek. A kék búzavirág vígan, kezével integet az égnek. A felhők az ég alján bíbor színbe égnek. Lenyugvóban a nap, búcsút int nekünk és a suttogó szélnek.
