Bennem pirkadat ébred, a mezei virágos réten. A szűk ösvényen ahol csak a le sújtott jár. Zöldellő virágos réteken a szomorúság szikla falán. Énrám sosem néz vissza a boldogság.
Az évek már így múlnak el, ilyen halálos béna zuhanásban. Már nem tudok gondolni,az örömre és a boldogságra. Csak az el nem kerülhető szomorú halálra...
