Nyílék csikorgón a nyári konyhának ajtaja, küszöbén csoszogva lábol néki gazdája, zárul a feslett szúnyogháló lassankint, forog a szél s metsz a hideg odakinnt.
Élemedett korú mán eme parasztasszony, haja ősz, hisz rég volt már menyasszony, háta görbén hajlott az évek súlya alatt, megannyi nehéz terhet cipelt ő ezalatt.
Sajtárt szorít görcsösen aszott kezében, fejni indult meg e romos-kormos setétségben, öreg néne ódon gondokkal bandukol fejében s mélyen búvik cirádásan lengő kendőjében.
Immár beérkezett szegényes istálló melegébe, mulyán búg Riska tehén belé a levegőbe, facsarón gomolyog fojtó szagú trágya, némileg fölitatja a frissibe almot szalma.
Háromlábas fejőszékre leüllék a gazdasszony, sajtárját a tehén telt tőgye alá odanyom, le-föl húzkodja erősen egy-egy emlőcsecsét, friss tejjel telíti meg üres-fás fejőedényt.
A marhája szálazik a jászolból mélyen s olykor kérődzik felnézve kevélyen, megtellék a veder patyolatos fehérséggel és mén a fejőnő most dolgának végeztével.
Nyílék csikorgón a nyári konyhának ajtaja, küszöbén csoszogva lábol néki gazdája, zárul a feslett szúnyogháló lassankint s a tűz mélye pattog pislogó parázskint.
