Romlott a világ és hamis a szerelem Rég elfeledett az mit zeng ara:- Hittel szeretem-; Tévelyeg a mindenség csalárd gaz álmokban Ő lesz az igazi, csak higgy egy vak álnoknak. Nem hibás az ember, hisz mi jóra teremtünk; Csak a szívünk az kinek mélységes poklába merülünk. Hitvány rózsás álmaink kergetnek esztelen; Pedig utána úgyis fájdalmas a kínzó gyötrelem. Újra és újra szeretnénk hiába Szétzilált arcunk marad csak utána. Lelked lassan remegve tébolyában halkan dalol Elfeledett szerelmes nótákat, melyet régen belepett a por; Jó volt őket –de rég is- csendesen hallgatni Mint most látni kerékbetört szívek vonagló karjait. Az igaz boldogságot mi a Nők szemének örökös fénye Elette a szívük-csalárdságuk kéngőzös fekélye; Ocsmány lett a világ, s vele együtt a szerelem Légy boldog így is, hisz emberek vagyunk az életben. S mint egy csapzott tépett tollú vén rongyos madár Higgyél bátran tovább, a halál úgyis megtalál!
s.k. 1998
Kategória:Versek | Hozzáadta::Béci (2013-10-21) | Szerző:Romlott a világE
Megtekintések száma:350 | Helyezés:0.0/0
Összes hozzászólás: 0
Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak. [ Regisztráció | Belépés ]
