Mezítláb sétálok, nyáron a Sándorosi réten. Talpamat égeti a forró homok. Veled voltam itt nagyon régen.
Amire fájó szível gondolok. Olyan jó rád gondolni újra, veled vissza utazni a boldog múltba. Úgy ring a zöld takaró mint a tenger.
Vigasztaló szavakat sugdos fülemben a szél. Szerelmünk tanúja volt több vadgerle, és az egész Sándoros-tanya erről beszél...
Hófehér galambok szállnak a magasban, lehet te üzentél velük azért néznek sokáig rám. Sokat voltam az élettel miattad haragban. Mert te voltál akkor ott a mindenem drágám...
