Csak álmodunk és csak ébredünk, Csak kéz a kézben egymás mellett létezünk. Zihál a hold a barackos fölött, az almás és a szilvás is már díszbe öltözött.
Sárgába,barnába borultak a fák, messzire utazott tőlünk a gyönyörű forró nyár. Ha mi már nem tudunk remélni, hadd tudjon benne hinni más, hogy nyár után az őszben is lehet élni. Hogy tréfa csak az elmúlás.
Hazudjuk,hogy ami rég volt, valamikor még itt lehet! Mi is leszünk még vígan futkározó, mosolygós arcú gyerekek...
Édesem!,mikor a hervadás varázsa megreszket minden gyümölcs fán. Gyere velem a hervadásba, egy ilyen őszi délután. Mert félek attól,hogy magamban hozzád vissza soha nem találok már...
