Vasárnap, 2025-07-27, 21:54:32
ÍRÓPALÁNTA
Főoldal | Regisztráció | Belépés Üdvözöllek Vendég | RSS
Honlap-menü
A fejezet kategóriái
Cikkek [19]
Általános [49]
Fantasy [39]
Filmajánló [2]
Horror [21]
Humor [2]
Képek [4]
Könyvajánló [5]
Romantikus [59]
Sci-fi [19]
Versek [586]
Statisztika

Online összesen: 1
Vendégek: 1
Felhasználók: 0
Főoldal » Cikkek » Versek

Debreceni Zoltán író: Pocsajban születtem:Debreceni Zoltán...
Az emlékeim nagyon messze járnak.
Ott ahol nagyon kicsik voltak valamikor a házak.
Hol a temetőkert hosszan elnyújtózott.
Mellette a tóban békák és halak úsztak.
A bölcsőm itt ringott ezen a szép tájon.
Pocsaj téglavetőben a nagy rónaságon.
Nem tudott éjszakákat aludni anyám,
ha engem elkerült az álom.
Sokszor bolyong a lelkem ezen a gyönyörű tájon.
Mint eső csepp folyik végig a zöldellő fűszálon.
Itt ébredt a szívem szerelemre boldogságra.
Hosszúpályiban lettem magányos árva.
Sorsom elszólított innén nagyon messze.
Feleséget új házat kerestem.
Most már az utam csak azért tér haza,
arra a tájra.
Mert a rokonaim sírján ott nyílnak a sok színű virágok.
Picike házunk falai már régen leomlott.
Szemetes és gazos már a helye,
a tarka virágoknak.
Azért álmaimba gyakran hazajárok.
A ház padlásáról hiába kicsi vagyok,
messzire ellátok.
Fut szalad a kövesúton a busz.
Recsegő lőcsös szekerek hordják a malomba a búzát.
Elnézném kitudja meddig még.
Ha szép álmomból fel nem ébrednék.
Megtörlöm a könnyes két szemem.
Drága jó apám rád emlékezem.
Kategória: Versek | Hozzáadta:: Zoli (2013-06-02) | Szerző: Debreceni Zoltán E
Megtekintések száma: 435 | Helyezés: 0.0/0
Összes hozzászólás: 0
Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]
Belépés
Keresés
Barátaink:
  • Honlap létrehozása
  • Ingyenes online játékok
  • Online Munkaasztal
  • Oktató videók
  • uCoz Rajongók Oldala
  • Copyright MyCorp © 2025
    Ingyenes honlap létrehozása с uCoz