Pocsaj legelőjén milló szines virág, itt legeltette a drága jó apám a falusi gulyát. A nap is mosolygott az égről a drága jó apámra, agyon neki békét és nyugalmat az isten a másik világban. Pocsaj felett alkony pirja kél, a béka és tücsök zene hirdette egész éjel, hogy a Téglavető él. Ősz felé a vadludak vonúltak az égen énekelve rendben. Nekem több kilóméterre kellett iskolába mennem. Majd elfújt a hideg tél szele. Mikor a tél dicsekedett a hatalmas erejébe. Azért boldogan teltek a napok, anyám a picike tesvéreimtől ha tehette, elém ballagot. Nem volt olyon derűs a gyermek korom, a szegénység volt a közeli rokonom..
Kategória:Versek | Hozzáadta::Zoli (2012-09-18) | Szerző:Debreceni Zoltán
