A patak partján könnyes szemmel ülök, integetek feléd. De te csak úgy nézel rám mint egy nagyon régi ismerős. Aki szinte már nem is jön felém.
Csak megállsz mosolyogva és nézel rám tétován. Tapogatod a felső zsebed,hogy nem hiányzik e belőle semmid. Talán a szívedet keresed. Ami elhagyott nagyom régen engem
Az én szívem mikor elhagytál teljes elporlott, szilánkokra hasadt. De jó lenne ha megkérdeznéd tőlem,hogy mért.
Azt válaszolnám ha nem is a szerelemtől, azért mert ez a szív még mindig a tiéd. Hangosan kiálltok utánad: add vissza lelkem mert az még nálad maradt. De te már nem hallod, lehet eltűnik a hangom a lobos fűzfák alatt.
Rám sem nézel, meg csak nem is tekintel vissza. Lehet mosolyogva lépkedsz mert vár már valaki messze. Játszol a nálad maradt szívemmel, ami a kezedbe már darabokra van szedve.
