Hagyjuk, persze hagyjuk, mást sem hajtogattok, sóhajtozni én is tudok, de szeretni csak az tud: kinek van szíve. Önzetlen, ki ha kérve sem kap: nem számít! Csupán ad! Az igazi szív csak szeret. Ne ordítozzunk: felesleges, szeress hogy szeresselek, tolj el, hisz visszafutottam eddig, majd ölelj meg: "Kérlek tarts ki! Oly nehéz az életem veled, de tudd te drága: én szeretlek. Ha megharagszom, akkor is, ha melletted alszom, akkor is, ha félek, mert féltelek, akkor is. Ne félj te és én, kitartunk a végsőkig. Mert csak az lehet az életben győztes: ki szívében nem romlott, hanem kedves, szeretetet nem kér, hanem ad, és akkor, csak akkor lehetünk mind boldogak. Kedvesem, én győztem, s az én díjam Te vagy!"
