| Statisztika |
Online összesen: 2 Vendégek: 2 Felhasználók: 0 |
|
Olyan nagyon magyar
Ha már a csirke nem kér darát,
s kutyám elfordul a táptól,
lányok nem zengik szívem dalát,
s keserű a szó baráttól
Büszkeségem marad, ragyog
Hisz tudod jól, én magyar vagyok!
Ha már a rózsa nem ereszt bimbót,
s a lónak elszakad sörénye,
defekt éri a limbó hintót,
s a szesztől kérdem tömény-e?
Mellem duzzadt,ahogy hagytam,
Hisz szívből én egy magyart kaptam!
Ha már Hold nem keringőzik Földdel,
s sivatagban egy kutat látok,
szerelemtől méreg tölt el,
s ócskák a legjobb mutatványok
tekintetem fönn van,fönn az egekbe
Magyar vért töltöttek minden erembe!
Ha már igazat nem szem beszél el,
s épségben marad máig Trója
biciklis barát szembe széllel,
s én vagyok sorsod átírója
Magyar vér csak magyart nemzhet
Egy az Isten,egy a nemzet!
Ha már vacsorámat eszem reggel,
s nem csúszik a tizedik sör,
Nap nem áraszt el meleggel,
s pofont kapok mindenkitől
Kibírtam egyet,kibírok kettőt,hármat
Magyar vagyok,s nem hagyom hazámat!
|
| Kategória: Versek | Hozzáadta:: Laci (2013-06-21)
| Szerző: Preznyák László E
|
| Megtekintések száma: 402 |
| Címkék (kulcsszavak):
| Helyezés: 4.0/1 |
| Összes hozzászólás: 3 | |
|
3
Zoli
(2013-08-13 14:40:57)
0
Boldogan olvastam a verset,
tetszik a mondanivalója.
|
0
Nekem is tetszik. A lényegünket senki sem veheti el tőlünk, s ezt nagyon jól kifejezted.
|
1
Nagyon tetszik a versed és a lényege is. örülök, hogy megosztottad velünk.
|
|
|
|
|
|
|
