| Statisztika |
Online összesen: 1 Vendégek: 1 Felhasználók: 0 |
|
Óda a villanykörtéhez
Óda a villanykörtéhez
Ó te szegény-drága, opálos villanykörte,
mindig a fényt ontod a sötétségbe,
aranyos fényed oly szerte árasztod,
köröttem finom melegséged világítod.
Üvegtestedben volfrámszál szívedet izzítod,
midőn e patyolatos sárgásságod sápasztod,
nappalt virrasztasz naptalan éjszakában,
megvilágosodást ádsz a setét házakban.
Ó mondd, hogy viseled el ezen rázosságot,
miként fogadod bé az elektromos áramot,
és meddég bírod-e fájó rabszolgaságot!?
Ó te drága gyúlófényes villanyégő,
tudom tenéked véráramod e folyam,
engedd énnékem, hogy egekig magasztaljam!
Nézd el kérlek áhítatosságom ím gyermekiségét,
hadd csodálhassam munkád e körte-gyümölcsét!
Ha majdan fényéleted elhuny szürkületben végleg,
üvegtestedben megszakad szívednek szála
s léleked örökre kihűlnék oly ridegen valaha,
csak nyugodj békében, töretlenül érzelmileg!
|
| Kategória: Versek | Hozzáadta:: Lackó (2013-11-18)
| Szerző: ifj. Mészáros László E W
|
| Megtekintések száma: 338
| Helyezés: 3.0/1 |
|
|
|
