Nyílnak már kertemben a tavaszi virágok Elköszön a tél -Pá -fagyos barátok; Hisz barátaim hűvös zordon gondolatok voltak Melyeket jótékony szellők tavasszal elfújnak.
Itt van az új világ balzsamos illata Így teremt életet a Nap első sugara; Megelevenednek az Anyaföld hű szolgái Útjukat járják az égnek katonái.
Csodás és sokszínű kicsinyke világuk Bár örök küzdelem életük-haláluk; Melyet mi sorsnak bölcsen nevezünk Harc a természettel állandó fegyverük.
Élet vagy halál –hajh- pillanat varázsa Rövidke életük a talajnak parázsa; Melyen újból apró tüzecske lobban Valahányszor egy testecske utolsót szusszan.
A termékeny nyár új élet kezdete A remény és boldogság mindenki képzete; Becses’b és fontosabb életnél-halálnál Az egyetlen dolog melyre élőlény vár.
A jövő nemzedék bár apró és zsenge Mégis a gyengédség állandó részese; Tápláljuk azzal mi kezdettől részünk S ha felnövünk, sem tűnik belőlünk.
Hűvös lágy fuvallat őszül távol minden Elillan a fiatalság új életre készen, Bár szárnyaik gyengék és vékonyak Szemükben ég a tűz mi bennünk már fogyogat.
A hűvös lágy fuvallat hamar fagyosra vált Fehér hó lepi be a halott fakoronát; Tiszta hisz halálkor kitisztul a lélek Az örök gonoszság is elenyészik véle.
Habár a halállal az élet tovaszáll Tavasszal a lélek új csodára vár, Az örök körforgás évmilliós álom Aludj csak Kedvesem tavaszhozó Párom!
