Tetszik nagyon! Minden versszak olvasásánál el tudom képzelni lehajtott fejed, amint felemeled, elmondod a néhány sort, és a végén fejed újra lehajtod. Ez egy nagyon nagyon hatásos írástechnika, legálábbis rám hat. Amellett tetszik, hogy negatív a hangvétel, abban otthonosabban mozgom.. és ott vannak a rémálmok is, utalva rá, hogy még a rossznál is van rosszabb, de hála Istennek azok csak álmok.
Valóban sok ember érezhet így manapság, jómagam is. A vers önmagában szerethető. Javasolnék néhány dolgot. Elsősorban a névelőkre,toldalékokra,tárgyi jelzőkre figyeljen oda, nem kötelező használni őket ha elhanyagolhatóak. A másik észrevétel, hogy a rímek néhol nagyon el vannak találva, de egyes helyeken sántít. Persze a vers nem csupán a rímtől vers. Ez csupán szubjektív vélemény. Závada Péter szavaival élve: "én rímbuzi vagyok". További jó munkát!
