Már a felismerés, hogy bármi képes ...,
biztonságossá teszi a
bizonytalan létéből fakadó mozdulatokat,
s a hiányt színlelő vágyak
kitüremkedései békén húzódnak bőröm alá, hogy majd a pillanat
ihletettségében szabaduljon a világra, s így a "bármi"
kézenfekvőségében válik Azzá...
lehetőséggé, mely szabadságban
betöltődik a lét, az Út szembefújt porával, míg láthatóvá nem válik a
tévedésekben, hogy az ezüsthátú üveg szivárványszínekkel ötvöz,
minek átlépve keretén, más világok válnak azzá a nem egyetlenné, ami nem
is ellenpólus, csak a más mása, s már nem a hely köt, nem is a félelem,
mert nem is a másé, csak a magamé
vagyok
s leszek
veled.
Húú... egy igazán könnyen emészthető vers Adától. Tetszik, főleg, hogy olvasás közben - 3-szor olvastam el eddig - mindig valami új értelmet lelek benne, és nem tudom már eldönteni, hogy melyikről is szólhat a vers, de az is lehetséges, hogy mindegyikről. Ha elolvasnám újra, akkor megint mást sugallna?
Közben elolvastam ismét és valahogy úgy tűnik, minden összeáll. Minden eddigi képzelgés, mely a vers olvasása közben rám tőrt, lassan eggyé válik. Szeretem az ehhez hasonló írásaid, mert lehet, hogy el kell olvasnom 2-3-4 alkalommal, de minden alkalom újabb képet ad.
Tetszik, főleg, hogy olvasás közben - 3-szor olvastam el eddig - mindig valami új értelmet lelek benne, és nem tudom már eldönteni, hogy melyikről is szólhat a vers, de az is lehetséges, hogy mindegyikről. Ha elolvasnám újra, akkor megint mást sugallna? 
