Tudom, hogy tudod, hogy szépnek tartalak, És szépséged varázsai fogva tartanak. Oly börtön ez mit önként vállaltam, Szépséged rabjaként élek boldogan. Mert amíg megleszel nekem, Addig én is mindig veled leszek. Hisz jól tudom, addig élünk boldogan, Amíg együtt haladunk itt a csillagokban. A napom vagy nekem, én vagyok a földed, S keringünk együtt el nem válok tőled. Össze tart a sors egy élten át, Mit kiírt nekünk az ős robbanás.
