Debreceni Zoltán író: Nagyon egyszerű az én édesapám...
Nagyon egyszerű szerény ember az én édesapám. Kisvejkén lakik a hegy legmagasabb táján. Arcán és homlokán nagyon sok a ránc és a barázda. Az egész bánatos élete van köztük megírva. Mindig szorgosan dolgozott élete során. Kamránk mindig tele volt, legfinomabb ételekkel töltötte meg a szánk. Huncut két szeme a lelkének a tükre. Össze szorul a szívem mikor látom, hogy nagy cseppekben hullik miattunk a könnye. Drága jó apám megsimogatom a fáradt kezedet. Az égbe kérem a szent istent,hogy ezerszer áldjon meg. Áldjon meg, és tartson meg mosolyogva sokáig még nékünk. Mert ha végleg lehunyod a két szemed, nem is tudom mi lesz utána mi vélünk.
