Most jó egyedül… Megharcoltam… Egy Nőért… Egy Angyalért... Az Asszonyért… Rénimért! De most csend van. Magányos hosszú csend. Csak nagy díszes szívem dobbanását hallom. Nagy díszes véres szívem, ki megharcolt Teérted. De vége… Mert nem leszel többé velem… Visszatérsz meleg fészkedbe, mint csicsergő fürge fecskemadár… Ő is készült délre… S elengedtelek… Most jó egyedül… S nézem, nézem az eget rendületlenül Hátha meglátlak újra s végül Rénimet, szép fecskemadaram!
s.k. 2012
Kategória:Versek | Hozzáadta::Béci (2013-10-23) | Szerző:Most jó egyedülE
Megtekintések száma:354 | Helyezés:0.0/0
Összes hozzászólás: 0
Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak. [ Regisztráció | Belépés ]
