Mond kedves, hová lettek az odaadó szép szavak. Amelyek nélkül a lelkem szanaszét szakad. Érted és a szivedért én bármit megteszek. Ha kéred örök szeretlek és csak a tiéd leszek. Ami keveset nálam látsz azt mind neked adom. A szegénységtől és a betegségemtöl nincsen másom. Nekem a boldogság kell! A szegénységet és a betegséget a föld alá ásom... Legyünk mi a szeretet és a döbbenet. Hisz amit utánad érzek, szavakkal papira irni nem lehet...
Kategória:Versek | Hozzáadta::Zoli (2012-09-25) | Szerző:Debreceni Zoltán
Megtekintések száma:500 | Helyezés:0.0/0
Összes hozzászólás: 0
Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak. [ Regisztráció | Belépés ]
