Szerelmemnek legfontosabb forrásának része. Talán mint az eső úgy csöppentem az életembe. De ha megsimogatsz rájössz hús-vér ember vagyok. Olyan valóság mint télen mikor pelyhekben hull a hó. Rajta vígan siklik a gyermekekkel a szánkó.
Evés közben de sokszor néztem a ragyogó szemedet Ahogy lassan etted az ebédet.. Bár előtte még soha sem láttalak, mégis szerettelek.
Pláne mikor megtudtam,hogy szereted a ,hegyeket, erdőket, a csillagos holdas eget. A madár dalokat, a vadvirágos réteket. az égen szálló fehér vándor felleget.
A hűs forrást, a csobogó tiszta vizű patakot. A gyönyörű világot, amit néha keserűnek érzünk, de minden szép amit az isten nekünk adott.
Ha nem jöttél hozzám nagyon hiányoztál, te voltál nekem a világon a legdrágább. Már te gondolatomban mindig velem bolyongtál. Az életem fontos része lettél,voltál.
Majd jött a szép emlék, mikor csókolóztunk,fogtad a kezem. A derekadról a fenekedre csúszott a Jávorosi forrásnál a kezem.
A szerelmünk születését, mosolyogva nézte szégyenlősen nap. Aki lesütötte fejét, és a halvány hold húgára kacsintott.
