| Statisztika |
Online összesen: 2 Vendégek: 2 Felhasználók: 0 |
|
Mint az eső - Debreceni Zoltán
Szerelmemnek legfontosabb forrásának része.
Talán mint az eső úgy csöppentem az életembe.
De ha megsimogatsz rájössz hús-vér ember vagyok.
Olyan valóság mint télen mikor pelyhekben hull a hó.
Rajta vígan siklik a gyermekekkel a szánkó.
Evés közben de sokszor néztem
a ragyogó szemedet
Ahogy lassan etted az ebédet..
Bár előtte még soha sem láttalak,
mégis szerettelek.
Pláne mikor megtudtam,hogy szereted a ,hegyeket,
erdőket,
a csillagos holdas eget.
A madár dalokat,
a vadvirágos réteket.
az égen szálló fehér vándor felleget.
A hűs forrást,
a csobogó tiszta vizű patakot.
A gyönyörű világot,
amit néha keserűnek érzünk,
de minden szép amit az isten nekünk adott.
Ha nem jöttél hozzám nagyon hiányoztál,
te voltál nekem a világon a legdrágább.
Már te gondolatomban mindig velem bolyongtál.
Az életem fontos része lettél,voltál.
Majd jött a szép emlék,
mikor csókolóztunk,fogtad a kezem.
A derekadról a fenekedre csúszott
a Jávorosi forrásnál a kezem.
A szerelmünk születését,
mosolyogva nézte szégyenlősen nap.
Aki lesütötte fejét,
és a halvány hold húgára kacsintott.
|
| Kategória: Versek | Hozzáadta:: Zoli (2014-06-23)
| Szerző: Debreceni Zoltán E
|
| Megtekintések száma: 366
| Helyezés: 0.0/0 |
|
|
|
