Miért van az, hogy oly sok éven át, Buzgón lélek-szakadt, éjjel-nappal téged keresve Csillagok fénye, szelek vihara alatt vártam rád.
S most mégis ily rövid idő után, utánad keseregve Látom mit akkor nem, mint keserű látomást: Mosolyod hamisságát, mégis várok folyton-folyvást.
Testem búsba fagyva ugyan, de még remeg Érted foltoztam bőszen mi akkor elszakadt. De a seb örökké vérzik, lelkem már beteg, Nem volt elég erőm, ez árán most könnyem fakadt. Életem sárban, porban egyaránt bőszen fetreng, Ha jutott is jó, kevés, elmúlik s majd már nem dereng.
Lesz még sebem mit össze kell varrnom. Tudom. S lesz még hogy érzem azt is milyen igazán szeretve lenni. Esnem kell hogy tudjam: a lépéseimmel magam arcon rúgom, Mégis muszáj valami többet, jobbat magamnak örökkön keresni. Újra és újra utamba áll valami, akár a síkságnak a dombok, És újra kezdhetem lelkem darabjait csipegetni... Mint a galambok.
Én köszönöm, ezzel a versemmel kapcsolatba vártam komoly kritikákat, örülök hogy elsőnek sikerült egy pozitívat begyűjtenem Az elemzés tökéletes, örülök hogy sikerült ezek szerint érthetően megfogalmaznom, én köszönöm
Tyűha Kisasszony!!! Nagy fába vágtad a fejszédet de úgy gondolom sikeresen véghezvitted a munkát. Egy hirtelen fájdalmas képpel inditasz, ahol lélekszakadva a Kedves után vágyakoztál. De gondolom időben rájöttél a csalfaságra, és noha fáj mégis vágyódsz utána....No hát üdvözöllek az igaz szerelemben. Fájdalommal telve irod, hogyan foltoztad be szived fájó sebeit, de lelked betegsége csak tovább neheziti az elválást. Egy bölcs előrelátás erőben hitben szeretetben és noha érzed ..'lépéseimmel magam arcon rúgom'..mégis vágysz az igazi szerelemre kedvesre, aki elvarázsolja valamennyi kétkedésed fájdalmad és boldogságba repit majd.....Gyönyörűen felépitett tartalmas fájó ugyanakkor bizakodó vers........elvarázsoltál.....Köszönöm....
Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak. [ Regisztráció | Belépés ]
