Megtaláltuk egymást, mint elvesztett drága kincset. Amit pótolni nem lehet. Mert a világon csak egy van belőle. Az értéke semmivel nem pótolható.
Cserébe nem adható érte semmi. Semmivel nem váltható ki. Mert helyette semmi más nem vigasztal. Nem ad lelki békét.
Kedves eléd kiterítem megsértett életemet. Mint egy nagyon szép színes asztalterítőt. Hogy ne bánatom keserves foltjait lássad, hanem feledkezz bele a tarka gyönyörű színekbe. Ne gondolj arra,hogy mennyi rosszat adott nekem neked ez a fukar élet. Kitől mit kaptunk. Sötét pitvar volt eddig az életünk. Most lépjünk ki együtt a napfényes tornácra. Amin zöldül a sok gyönyörű szőlő levél. Mosolyog ránk az egész távoli hegyes táj. Kitárt karjával vár minket a szépséges róna. Minket ünnepel az udvarban a sok szép színes virág.
