Megjött a Mikulás
Elértem már majdnem,a negyvenedik évem,
Bevallom,hogy nem hittem,soha a mesékben.
Ha meghallgatsz engem,elmondom tüstént,
Ami tegnap este,énvelem történt,
Nézek fölfelé,a felhőket lesve,
Mit hoz nekem,a decemberi este?
Egyszer csak látom,hogy valami mozdul,
Dörzsölöm a szemem,csak nem látok rosszul?
Csodálkozva látom,pont mint a mesékben,
Egy szarvasos szán,kóvályog kevélyen.
Rajta egy kövér,piros ruhás ember,
Hosszú szakálla,mint ezüstös kender.
Hátán púposodik,hatalmas zsákja,
Ha jól saccolom,lehet vagy egy mázsa.
De nincsen ám egyedül,akárki lássa,
A hátsó bakon ül,két segítö társa.
Egyszer csak,megáll,előttem éppen,
Hat szarvas befogva,a szán elé szépen,
Fáradtan,pihegve,párákat lehelnek,
Aztán,hogy pihentek,friss havat legelnek.
Megszólalt akkor,a piros ruhás ember,
- Itt a jussod gyerek,gyere ide,vedd el !
Ahogy sietve,közelebb mentem,
Fel emeli újját,és rámordít menten.
- Ho-ho-hó,megállj,hisz rossz voltál ez évben,
Majd a krampuszaim,megbüntetnek szépen !
Jön ám a két krampusz,ugrik le a szánról,
Érzem,hogy a szívem,a mellkasomban táncol.
Tudtam,hogy a rosszaságnak,virgács az ára,
Gondoltam az ajándékból,elég is lesz mára.
El akartam futni,de gyökeret vert lábam,
Mikor,azt a két fekete,ördögöt megláttam.
Leesett az állam,mikor közelembe értek,
Ezek a krampuszok,baze milyen szépek !
Olyanok,mint két gyönyörű,fekete angyal,
Csak bámulom őket,csodálkozó arccal.
A Mikulás,hál isten,megintcsak jól döntött,
Ajándék,nem büntetés,két nőstény ördög !
De csak jönnek felém,virgács a kezükben,
Nyalják a szájukat,tüz ég a szemükben.
Rám vetik magukat,tépik le az ingem,
Mire észhez kapnék,nyitva van a sliccem,
Vetkőznek ök is,nyálazzák a testem,
Most aztán,igazi kelepcébe estem!
Hárman párban,mindíg erre vágytam,
Két fekete démon,meg én kisgatyában,
De akkor hirtelen,fel ülök az ágyon,
Hála az égnek,ez csak egy rossz álom !
|
