| Statisztika |
Online összesen: 1 Vendégek: 1 Felhasználók: 0 |
|
Még mindig...
Nézem a ragyogó kék eget
rohannak fenn a fellegek,
néha rám kacsint még a nap
mosolygó sugarakkal simogat,
várlak... még mindig.
Hosszú fasorok közt ballagok,
az elmúlt évekre gondolok,
puha csókod ég ajkamon
arcod melege még az arcomon,
hiányzol... még mindig.
Bőrömön érzem még illatod,
mindent, mit emléked itt hagyott,
ágyam most jéghideg kedvesem
karodban alszom el csendesen
álmodlak...még mindig.
Nem szeret engem úgy senki már
nem ölel, nem csókol, nem kíván,
nem érint úgy többé senki sem,
ahogyan te érintettél kedvesem
kívánlak... még mindig.
Nem hiába ez a vallomás,
hidd el nem kell már senki más
nézd én örökké itt leszek neked,
nem adnám másnak soha a szívemet
szeretlek... még mindig.
|
| Kategória: Versek | Hozzáadta:: zitaszami (2019-01-09)
|
| Megtekintések száma: 386
| Helyezés: 0.0/0 |
|
|
|
