E föld itt a hazám, régóta terméketlen sivár. Elvándorol lassan innen minden orvos és cigány. De itt marad az író ki prózát verseket ír, mindenkit szeret és harcol a semmiért. Egyedül nem érzi értékesnek magát. Maradj,adj neki erőt, bíz az íróban mert az mind itt marad veled.
Lehet barátaim nem jön jobb soha, ki itt él mélyen repül. Megússzák a vétkesek, s mi bűnhődünk vétlenül. De honfitársam akkor se szökj el, most itt van szükség rád nagyon. Légy a sötétben holdsugár, mutasd a jó utat annak aki minden feladott és bátorítsd fel. Ne fuss maradj itt, mert meg kell védeni akinek nincs hova. Legyen hajléktalan,szegény,zsidó vagy roma. Vagy legyen bárki más aki alól kihúzták a talajt. Légy kitartó, de ha már semmit sem tehetsz. Legalább sírva hangosan az ég felé nevess. Hadd hallja meg az isten az égbe,hogy a magyar elvándorol, mert nélkülözik,éhezik.
Ha egyszer végleg el kell mennem. Itt kell hagynom az árnyék világot. A szemeimből eltűnnek örökre az élet sugarak. Itt hagyom nektek vigasznak a lelkemet, szomorú arcú magyarok.
