Játszi könnyűséggel siklik belém
közönyöd hímtelen tőre,
míg alant vérem a porral keveredik
s gúnyt szór szemembe:
Magam teremtettelek,
Lelkemből ruháztalak, hogy ne fázzak,
Ajkaid közé mámort rágva kívántalak,
hogy ne éhezzek, csak érezzem édes ízedet.
De soraidból kihullott nevem,
és kellene szégyellnem, hogy sem büszkeség
sem dac erőt nem vesz a szívemen
csak pillanatig, csak addig!
Majd tőröd egy laza mozdulattal
újra megfordul bennem.