"Dombokkal tarkított sivár tájék, Régi gyerekzsibaly,hol tombolt a játék. Mára elfeledett helyek,kiürült szívek hàza, Elmúlt,kettétört àlmok lerombolt vára. A romok halmain csak egy varjú károg, S szemei tükrözik az elmúlást,mely egy hályog. Megvakult a szem,nem hall már a fül, Kiürült a szìv,s megvénülve ül, Azon a domb tetején, Mely az otthona volt Élete elején."
